Menedzser és a spritualitás XI. - Kérd és megadatik!
Még mindig az empátiáról, valamint annak hatalmas teremtő erejéről fogok írni.
Minap egy buddhista barátommal úgy döntöttünk, hogy beülünk a plázákban található étteremlánc helyi kirendeltségébe.
A felszolgáló hölgy készségesen odajött, s lazán letegezett bennünket. Valahogy nem állt rá a nyelvem, így következetesen visszamagáztam a továbbiakban. Láttam, hogy ez nem igazán tetszett neki.
Barátommal lelkesen beszélgettünk, munkahelyi megtapasztalásokról, sikerekről, humoros helyzetekről, amikor megérkezett az innivaló. A nagy magyarázás hevében az egyik üveg felborult, s kiömlött a benne lévő gyümölcslé. Tárgyalópartnerem segítséget kért, mire a hölgy már pikírten állt neki a feltörlésnek: "Na, ezt meg hogyan sikerült kiborítani?"
Kisvártatva megérkezett a rendelt étel is, ami egy szóval siralmas volt. Újból hívtuk a hölgyet, hogy a másik étteremben nem ezt a minőséget (kinézet, állag, íz) kaptuk. Mire ő emelt hangon megjegyezte, hogy a franchaise minden éttermében más a választék.
Lassan fizetésre került a sor, ahol már kifejezetten hangos és durva volt velünk.
Ez volt az a pillanat, amikor vettünk egy nagy levegőt: vajon mit sugárzunk ki, hogy ez a válasz? Vajon mi van bennünk, hogy ő ezt a tükröt mutatja?
Feldobtam a labdát, csináljunk a helyzetre dupla empátiát!
Azaz első lépésben hogyan érezzük magunkat a felszolgáló reakcióit látva. Szépen összeszedtük: döbbentek, csalódottak, tanácstalanok, frusztráltak, dühösek, értetlenek,elutasítottak.... Aztán mi lenne a fontosságunk: a figyelmes és kedves kiszolgálás, a minőségi, szép és ízletes étel élvezete, az elfogadás, a segítség, a tanácsadás.
Most nézzük meg, mit érezhet a lány! Nos, itt aztán egymás szavába vágva gyűjtöttük össze, miként is érezhette magát, amikor látta a mi reakcióinkat. Vajon mely fontossága szenvedett csorbát? Gyűlt itt is a lista. S mi lenne neki jó? Mit szeretne ehelyett? Mi tenné őt boldoggá, elégedetté? Mondtam volna a magam földhözragadt ötleteit, de barátom belehúzott az egyik legnagyobb buddhista Miután a gyakorlatban jól kimelegedtünk, megkönnyebbülve, elégedetten indultunk el. A felszolgáló hölgy nekünk háttal állt, s köszönésünkre sem reagált. Titokban bíztam benne, hogy az utánunk jövő vendégekkel már kedvesebb lesz.
Eltelt 2-3 nap újra összefutottunk megbeszélni tennivalóinkat egy gyors ebéd keretében. Az egyik éttermünkbe mentünk be, ahol be is álltunk a sorba, kiválasztva a nekünk tetsző menüt. Ekkor viszont a chef úr érkezett, aki mondta, hogy meglepetése van számunkra. Kísérletező és vendégül látó kedvében volt, így egy kis extra előétellel és friss desszerttel lepett meg bennünket csak úgy. Tárgyalópartnerem szóhoz sem jutott, ahogy én sem. Csak meresztettem a szememet, hogy vajon mivel édemeltük ki ezt az ötcsillagos kiszolgálást.
Újabb két napomba telt míg leesett: amikor a morcos felszolgálólány helyzetét kielemeztük, s ezáltal megértettük, együttérzést tanusítottunk irányába, majd minden jót kivántunk neki, annak a gyümölcse érett be pár nap múlva. Megkaptuk azt a figyelmes, kedves és minőségi kiszolgálást, ami előzőleg hiányzott. Igaz nem ott és nem akkor, hanem térben és időben másutt, de a lényeg az, hogy megkaptuk, amikor a feltételek összeálltak.
Számomra ez egy újabb csodás bizonyítéka volt az empátia gyógyító erejének, s annak, hogy a Jóisten/Univerzum/Teremtő/Buddhák nem ért magyarul, csak “regzésül”.
Minap egy buddhista barátommal úgy döntöttünk, hogy beülünk a plázákban található étteremlánc helyi kirendeltségébe.
A felszolgáló hölgy készségesen odajött, s lazán letegezett bennünket. Valahogy nem állt rá a nyelvem, így következetesen visszamagáztam a továbbiakban. Láttam, hogy ez nem igazán tetszett neki.
Barátommal lelkesen beszélgettünk, munkahelyi megtapasztalásokról, sikerekről, humoros helyzetekről, amikor megérkezett az innivaló. A nagy magyarázás hevében az egyik üveg felborult, s kiömlött a benne lévő gyümölcslé. Tárgyalópartnerem segítséget kért, mire a hölgy már pikírten állt neki a feltörlésnek: "Na, ezt meg hogyan sikerült kiborítani?"
Kisvártatva megérkezett a rendelt étel is, ami egy szóval siralmas volt. Újból hívtuk a hölgyet, hogy a másik étteremben nem ezt a minőséget (kinézet, állag, íz) kaptuk. Mire ő emelt hangon megjegyezte, hogy a franchaise minden éttermében más a választék.
Lassan fizetésre került a sor, ahol már kifejezetten hangos és durva volt velünk.
Ez volt az a pillanat, amikor vettünk egy nagy levegőt: vajon mit sugárzunk ki, hogy ez a válasz? Vajon mi van bennünk, hogy ő ezt a tükröt mutatja?
Feldobtam a labdát, csináljunk a helyzetre dupla empátiát!
Azaz első lépésben hogyan érezzük magunkat a felszolgáló reakcióit látva. Szépen összeszedtük: döbbentek, csalódottak, tanácstalanok, frusztráltak, dühösek, értetlenek,elutasítottak.... Aztán mi lenne a fontosságunk: a figyelmes és kedves kiszolgálás, a minőségi, szép és ízletes étel élvezete, az elfogadás, a segítség, a tanácsadás.
Most nézzük meg, mit érezhet a lány! Nos, itt aztán egymás szavába vágva gyűjtöttük össze, miként is érezhette magát, amikor látta a mi reakcióinkat. Vajon mely fontossága szenvedett csorbát? Gyűlt itt is a lista. S mi lenne neki jó? Mit szeretne ehelyett? Mi tenné őt boldoggá, elégedetté? Mondtam volna a magam földhözragadt ötleteit, de barátom belehúzott az egyik legnagyobb buddhista Miután a gyakorlatban jól kimelegedtünk, megkönnyebbülve, elégedetten indultunk el. A felszolgáló hölgy nekünk háttal állt, s köszönésünkre sem reagált. Titokban bíztam benne, hogy az utánunk jövő vendégekkel már kedvesebb lesz.
Eltelt 2-3 nap újra összefutottunk megbeszélni tennivalóinkat egy gyors ebéd keretében. Az egyik éttermünkbe mentünk be, ahol be is álltunk a sorba, kiválasztva a nekünk tetsző menüt. Ekkor viszont a chef úr érkezett, aki mondta, hogy meglepetése van számunkra. Kísérletező és vendégül látó kedvében volt, így egy kis extra előétellel és friss desszerttel lepett meg bennünket csak úgy. Tárgyalópartnerem szóhoz sem jutott, ahogy én sem. Csak meresztettem a szememet, hogy vajon mivel édemeltük ki ezt az ötcsillagos kiszolgálást.
Újabb két napomba telt míg leesett: amikor a morcos felszolgálólány helyzetét kielemeztük, s ezáltal megértettük, együttérzést tanusítottunk irányába, majd minden jót kivántunk neki, annak a gyümölcse érett be pár nap múlva. Megkaptuk azt a figyelmes, kedves és minőségi kiszolgálást, ami előzőleg hiányzott. Igaz nem ott és nem akkor, hanem térben és időben másutt, de a lényeg az, hogy megkaptuk, amikor a feltételek összeálltak.
Számomra ez egy újabb csodás bizonyítéka volt az empátia gyógyító erejének, s annak, hogy a Jóisten/Univerzum/Teremtő/Buddhák nem ért magyarul, csak “regzésül”.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése