Helga blogja életről és egyebekről

Mester, ha sokat meditálok, megihatok egy üveg mérget is, és mégsem lesz bántódásom? Fiam, ha sokat meditálsz, fel sem merül, hogy mérget igyál. Többen kérdezitek tőlem, hogy biologikásként miért vagyok (önkéntes) karanténban?  Csak nemhogy félek? Csak nemhogy betegségtudatom van? Csak nemhogy bedőltem a média/ háttérhatalmak riogatásának? A válaszom nagyon egyszerű: együttérzésből és felelősségből. Ugyanis az, hogy tanulmányozom a biologika tanításait, odafigyelek a saját magam működésére, igyekszem hideg fejjel szemlélni a dolgokat, visszakérdezni és több információhoz jutni, az még egyelőre kevés.  Hiába vagyok tudatos, hiába gondolkodom és látom ezeket a helyzeteket másként, én vagyok kisebbségben. Honnan tudhatom, hogy épp ezzel a gondolkodásmóddal (mások szerint felelőtlenséggel) fogok másokban konfliktusokat előidézni? Mi van akkor, ha én, a tünetmentes fogok valakit megfertőzni, akinek az lesz az utolsó lélegzete?  Vajon tudnék ezzel a tudattal n

Márciusban szabadságot hozom el néktek.  A szabadságot, amely mindig a lélekben lakik, az elmében él és ezért és  innen kezdve minden más csak külsőség.  Sosem kívülről leszel szabad, a szabadság mindig belülről jön.  Abból, hogy hogyan tudod    kiterjeszteni a valós vagy vélt szárnyaidat, hogyan tudod ezeket megedzeni, szolgálatodra bírni és hogyan tudod vele meghódítani a határtalan lehetőségeket.   Nézz úgy a szabadságra, mint a határtalanságra, mint az ismeretlen területek birtokba vételének lehetőségére is.     A hódítás, a megismerés, a tudományok, a hatalmas felfedezések! Az az éra, amikor az emberiség folyamatosan és egyre jobban kiterjesztette világát és ezeken keresztül megismerte önmagát. Newton, Einstein, Magellan, Cook kapitány, mindenki,    aki valaha szárnyra kapott  és körbeszelte a Földet,  bejárta a    legmagasabb hegycsúcsokat vagy a kopár  sivatagokat. A korszellem, ami elindulásra, utazásra sarkallta az ismeretlen vonzásában lévő őseiteket, mint Körösi Csomát.

 Az ősi időkben, az ősi arany- és ezüstkorban  valóban lehetőségünk volt arra, hogy személyesen adjuk át tanácsainkat ezeken a napfordulókon. A Valentin-nap is pogány rítus volt a  mostani szemszögetekből. A mi szemszögeinkből viszont az Eredeti.  Az, hogy ezen nap most mit jelent, hagyjuk, mert nem szól semmi többről, mint miről most a világotok szól.    Nem több, mint,    amivel kifejezitek ezt az egészet: hatalmas üres szív alakú lufik.    Semmi több.  Ez egy levegővel - abból is    legkönnyebb, legsúlytalanabb gázzal-, teli lufi. Bármikor és könnyen kipukkad, olyan pukkanásokkal, amelyeket utána nem tudsz értelmezni.  Nem érted miért történt és nem érted azt,    hogy mi annak az oka, hogy    a kapcsolatod nem működik.  Azért, mert súlytalan, azért mert levegős és abból is a legritkább.  Mit gondolok én erről? Én, ennek az ünnepnek a megvalósító istensége?   Annak idején, amikor lejöttem közétek, igen, ez annak a napja volt, hogy felkészülj arra, hogy valóban elmegy

Többen kérdeztétek, hogy mi lesz a világgal, hogy szándékoznak-e tenni bármit is értünk az angyalok, istenségek vagy földöntúli testvéreink. Nem kell hívőnek lenni - itt a hívő alatt nem a vallásosságot értem-, hogy meglássuk,  valami nem jó irányban halad. Legyen szó klímaválságról, a Vuhan-vírusról, a politikai és gazdasági rendszerekről. Felzabáljuk a Földet, kiírtjuk az állatfajokat, felégetjük az őserdőket és bevetjük műanyaggal.  Be kell látni, ahova haladunk és ahol most vagyunk,  az tarthatatlan, nem megoldás semmire. Saját magunk  kábulatának vagyunk a foglyai. Benne vagyunk önnön hibáinkban, hiányosságainkban és a sajátos,  saját magunk  által teremtett világ állandó csapdáiban. Hitrendszerünk az, ami meghatározza az életetünket. Az a hitrendszer, amellyel elhisszük magunkról  a jót és a rosszat, amelynek köszönhetően a jó, a helyes vagy a tévúton járunk. Ez a fő  probléma a rálátás  és a tisztánlátás hiánya, a bölcsesség, az alázat és a szeretet hiánya. Ez

Legkedvesebb szomszédommal kialakítottunk egy kis rituálét. Átcsengetek hozzá két csésze presszókávé kíséretében. Ő ül a kedvenc karosszékében, és pedig - időjárástól függetlenül-, felpattanok a csillogó zöld mázas cserépkályha padjára. Körbeleng bennünket a kávéillat és elkezdődik vagy egy időutazás, vagy valami szellemi tánc. Órákat beszélgetünk, tettünk így minap is, mikor szomszédom nekem szegezte a kérdést:  "De tényleg, miért nem írsz?" "Mert jól vagyok - válaszoltam, s kortyoltam a kávémból, - s az írás valami konfliktusból, illetve katarzisból fakad." "Hát akkor ezt írd meg"- csattant fel szomszédom. Otthon aztán ezen morfondíroztam, hogy tulajdonképpen jól vagyok, ahhoz képest, hogy lehetnék nagyon rosszul is. Többször kaptam már életem során, hogy "neked csak megszületni volt nehéz". Kérdezzék meg anyukámat, keményen megdolgoztunk az ittlétemért.  S aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem is kijárt a "jóból", lenne

Kaptam egy levelet.  Meg vagyok illetődve.  Megtiszteltetés. A kérdés nagyon fontos, ezért válaszolom itt meg.  Kedves Helga!  Remélem nem haragszik meg, hogy itt ilyen formában írok Önnek.  Több blogbejegyzését is olvastam már, amelyek inspirálóak és nagyon igazak. Hallgattam egy videót is, melyben többek között Ön is szerepelt valamint ennek kapcsán volt egy bejegyzése is, a felfoghatatlan baj a fészekben címmel.  Teljes mértékben tudok azonosulni az ott elhangzottakkal illetve leírtakkal.  Mégis egyszerűen valami nem fér a fejemben. Sok biologikus ember tudja a válaszokat de egyszerűen annyira döbbenet, ami körülöttünk zajlik...Ön miben látja ennek a nyitját?  Nem tudok elmenni amellett, hogy az ember facebookozik, instagramon jelen van és akarva akaratlanul ezekbe botlik. Nem csak magyar hölgyek, de számtalan külföldi hölgy, idősek, fiatalok, megcsonkított mellek, megkemózva, megsugarazva. Egyszerűen döbbenet. A boltok elárasztva mellrák ellen szóló polókkal, karkötők