Helga blogja életről és egyebekről

Szeretek TEDxDanubiára járni. Évente egy nap szellemi wellness, rengeteg gondolat, inspiráció. Ahogy hallgattam az előadásokat, sokszor látványosan vigyorogtam: jé, erről írtam a szakdolimban! Jé ezt szóról-szóra pont így írtam! 
 Ott ülve, éreztem, hogy egy nyelvet beszélek az előadókkal. S ez nem az angol vagy a magyar volt. Sepsi Oli barátom mondja mindig,  hogy a gondolat, az ötlet  meg kíván valósulni, s keresi magának a testet, ami majd őt valóra váltja. Biztos, ami biztos több hordozót is megtalál, s az váltja valóra, akinél a feltételek összeállnak: az elhivatottság, a bátorság, a kockázatvállalás, a meggyőzés és az anyagiak. TEDx Imádom, mert mindig bemutatnak olyan zenei produkciót, ami ütős. Most mindenen túltettek Barabás Lőrinc zenész személyében. A fiatal zenész trombitán játszik, hol egyedül, hogy bandájával, nagyon jót zenét ír, és a színpadon magával ragadó. És  fogyatékkal él - teljes életet. Olyan életet, hogy másoknak rengeteget ad. Örömöt, felszabadult pillana

2015. május 16. - ma valami lezárult, lekerekedett. Valaminek vége, s valaminek a kezdete. Megkönnyebbülés - hisz már csak államvizsga, s két kollokviumi-, s ugyanakkor nehéz búcsú. 19 ember búcsúja - így másfél év után. Másfél intenzív és katartikus év után. Senki sem az már, aki akkor volt. Rácsodálkozás, kérdések a szemekben, összetartás és gyurmába nézés.   Formálódás, hangolódás és érés.  Beérés. Nézel, s tudom mit érzel. Látjuk egymást. A gondolati háló összeköt, a tükörneuronok működnek. Azt érzem, amit te.  Ölelés, s  végre sírás.  - Te... felhőkön ülő - hallom a bársonyos női hangot - S onnan könnyező - suttogom - Felhőről csak lefelé potyoghatnak a könnyek, felfelé nem. S kevesek jutnak fel a felhőre…  Megyek a fehér folyosón, s két terem közt megállok. Nekidőlök a falnak. Behúnyom a szemem, így n ézek vissza.  Már másutt vagyok.  Messze.   Az úton tárgyak, képek, növények.  Belebotlok egy kőbe.  Nézem.  Poros, vöröses, felveszem.