Helga blogja életről és egyebekről

Kétszáz, de akárcsak száz éve ritkaságszámba ment, ha nem jött a gyermekáldás. Merthogy a nő azért van, hogy már attól teherbe essen, ha az ura ránéz, így biztosítsa az ivadékok sorát, a név fennmaradását. Természetesen az uralkodói házaknál fennmaradt számos eset, ha nem jött az utód. Legismertebb figura szegény VIII. Henrik, akinél a trónörökös nem igen akart összejönni. Aragóniai Katalin  és Boleyn Anna és lánygyermeknek adott életet. Az előbbi később nem került áldott állapotba, míg az utóbbi sorozatosan elvetélt. Az előbbitől elvált, az elvetélt gyermekek miatt boszorkánynak is megcímkézett utóbbitól megvált. Végül Seymour kisasszonytől lett egy beteges és korán elhúnyt fia. Franciák IV. Henrikje például imádta termékeny  kegyencnőjét, (képen jobbra) Gabrielle d’Estrées-t, aki -ha jól emlékszem 4-5 gyermeket is szült neki. Sokaknak ez nem teszett, a nőt boszorkánynak bélyegezték és megmérgezték-, míg meddő feleségét porig alázta... Napjainkban a gyermektelen párok száma

Feldmár András, Kanadában élő pszichoterapeuta és pszichológus Pál apostol első, khorintosziakhoz írt levelét felolvasva kezdte két részes előadását május 31-én este. Az ezerötszáz fős hallgatóság figyelme szinte tapintható volt. Az előadásról videofelvétel is készült, amely néhány hét múlva a Feldmár Intézet honlapján lesz elérhető. „Most, vagy soha!” A kereszténység egyik legismertebb szövegrészlete után – mintegy kontrasztként – Feldmár buddhista példázatot mesélt a tigrisektől körülzárt emberről, aki a menekülés, az életért folyó küzdelem közben is észreveszi a pirosló, hívogató, édes-érett szamócát. A kérdés, hogy vajon mi észrevesszük-e az utunkba kerülő szamócákat, s ha igen, megesszük-e őket? Az előadó ezután Hillél, az ókori talmud mester három alapgondolatát idézte fel: 1. Ha én a saját érdekeimet nem képviselem, akkor ki? Az életben egyedül vagyunk: csak mi, magunk érezzük, tudjuk, ismerjük önmagunkat. Ami bennem van, más nem tudhatja. Másnak fogalma sincs róla, m

Reggel centizem éppen a kocsit az óvoda előtti parkolóhelyre, amikor álmodozó anyuka húzza át két csemetéjét a túloldalról.  Természetesen a tolató kocsim mögött. Ezt már megfigyeltem, hogy a kocsiból kiszállók valamilyen megmagyarázhatatlan okból imádnak  a másik, éppen parkoló autó környékén közlekedni.  Ha az indul, akkor a kocsi orra előtt, ha hátramenetben van, akkor természetesen a kocsi fara mögött. Ez nagyon izgalmas egy olyan magas hátsójú autónál, mint az enyém is, amely mögött egy kisgyerek, de még egy babakocsis anyuka lazán elfér. Csendben dohogok, hogy na ez az anyukát sem az eszéért fogják elrabolni. Az óvoda kertjében még szerencsétlenkedik egy sort, alig várom, hogy leelőzzem. Távozóban megint az udvaron álmdozik a kisebbik gyerekkel. Fel is kiáltok csendben magamban, hogy uccuneki, mert még a végén megint a kocsim előtt fog lábatlankodni.  Bepattanok, biztonsági öv patt, SIK-esen indulok, elengedem a jobbról jövő autóst. Már nyomnám a gázt, amikor is