Helga blogja életről és egyebekről

Tegnap esti szupervíziós csoportomban az egyik résztvevő az alábbi gondolatot hozta. Váljék ez mindannyiunk hasznára. Ha az ember nem azt teszi, ami racionális, hanem amit érez, abból jó dolgok születnek.

Most már jó egy éve nyakig ülök a szupervizióban.  Tavaly még az előszuperviziós csoport keretében voltak üléseim, ahol másokkal együtt beszéltünk meg egy-egy esetet.  Szeptembertől belecsaptunk a szakmai részbe is, ahol a probléma alapú tanulás keretein belül tanuljuk meg a szakmát, dolgozzuk ki a tananyagot és írjuk rendre a dolgozatokat. Februárral indult új félév újabb kihívás elé állított: indíts csoportot! Így életemet gyakorlatilag kitölti a szupervizió, csinálom minden formában: tanulom elméletben és akvárium helyzetekben, részt veszek magam is tanszupervizióban (ahova viszem a nyavalygásaimat)   és   vezetek csoportot. A szupervizióban kizárólag a  szakmai személyiségen van a fókusz, azaz: én és  szakmám - azaz hivatás és identitás, különös tekintettetel a kiégésre, a burn-outra én és a kliensem - ügyfelek, külső stakeholderek kérdése én és a főnököm - és beosztottam, azaz a hierarchia kérdései én és a kollégám - azonos szinten lévők nehézségei Mé