Helga blogja életről és egyebekről

Uraim, most ingyenkócsing következik.  Tessenek tanulni az olaszoktól, s nem rinyálni, hogy  nem lehet manapság csajozni.  Mint már írtam, többen ledöbbentek, hogy Szicíliába megyek egyedül. Gyorsan a pasikra terelődött a szó, lévén szőke európai nő egyedül arrafelé ...több, mint pikáns. Az, hogy egy nő egyedül utazik meglepő. Nem kicsit, nagyon.  Ragusában egy észak-olasz hölgy teljesen kiakadt, majd gyorsan osztani is kezdte a tanácsait, hogy mire figyeljek, mert hogy "ezek" (értsd a helyiek) aztán borzalmasak!  Megnyugtattam, hogy itt-tartózkodásom során egyetlen atrocitás sem ért.  Nemhogy tiszteletlenek, hanem kifejezetten tisztelettudóak voltak velem szemben.  Míg hazánk erős hímjei vagy nem mernek kezdeményezni, vagy csak  megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása után kellően bátrak és taplók - s ekkor már nekünk nem kellenek-, addig az olaszok (és más nyugat-európaiak) könnyen és görcsölés  nélkül  ismerkednek.  Ő

Ma reggel   a lányokkal telekocsiztunk a szupervíziós képzésünk utolsó idei összejövetelére. Az ideit úgy értem, hogy máris eltelt az első tanév, s lám mi itt ülünk a képzésünk közepén - szigorlat előtt. Dedike zenét hozott: amit ő már és a párj még meg bír hallgatni. Igazi bugyicsusszantós dallamos amerikai rock-ot, mégpedig a válltöméses, tupíros nyolcvanas évekből.  A portás bácsi nem igazán tudott mit kezdeni a csápoló és gurgulázóan kacagó lánycsapattal, így gyorsan beengedett bennünket. Innentől a jókedv adott volt - legalábbis, ami engem illetett. Aztán napközbenkiszúrtam  egy magazin hátsó borítóját.  Hirdetés, szép női virgácsokkal és az alábbi szöveggel: …..így a csábítás csak játék neked. Óhatatlanul elindultak a vezérhangyák. Csak játék…. A játék a legkomolyabb dolog a világon.  A játék, ugyanis végigkíséri az életünket nullától 120+ éves korunkig. Játék, ami lehet szókereső, kártya, bújócska, vagy már sport.  A játék minden pillanatunkba

Ott állt Vacskamati Mikkamakka előtt. Kicsit sírósan, kicsit nevetősen - egyszóval úgy, ahogy szokott. - Mikkamakka, ugye, te mindent tudsz? - kérdezte reménykedve. Mikkamakka elég komor képet vágott. - Egyszer beszéltünk már erről - mondta mogorván. - Na ugye! - mondta boldogan Vacskamati. - Mit na ugye! - mérgelődött Mikkamakka. - Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok. - Ez az, ez az, emlékszem! - kiáltott Vacskamati. - Emlékezni azt tudtok - morogta Mikkamakka. - Azazhogy csak emlékezni tudtok. Vacskamati izgett-mozgott. - Nem értem pontosan, mit mondtál - mondta. - Nem baj - legyintett Mikkamakka -, nem azért mondtam. Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte: - Ugye, meghallgatsz? Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát. - Egy kérdésem lenne - folytatta Vacskamati. Mikkamakka ábrázata azt mondta: elő vele. - Ugye nekem van születésnapom? - rukkolt elő

A barokk város - nemes egyszerűséggel így emlegetik a 17.sz-ban újjáépített várost, ami egy földrengés martaléka lett. Raguzával ellentétben a város szépségei rejtve maradnak, az útról nem láthatóak. Az elég egysíkú es lehangoló külvárosból egy parkon keresztül már be is jutunk a törtenelmi belvárosba. Gyönyörű.   Kőcsipkék tanúskodnak arról, hogy egykoron tehetős emberek lakták. Amit külön kiemelek az a két jó kis cukrászda. A Dolceria Costanzo amúgy sem gyenge cannolóját magasan veri a Caffé Sicilia összes édessége.

Ezt a festői várost kis híjján kihagytam, ugyanis az útikönyv alig említi. Aztán valahogy beugrott, hogy több, mint érdemes letekerni a 2órát, részben pálya nélküli szakaszon. A navi itt is szórakozott, a jóég tudja hogy jutottam be a város új negyedébe. Leálltam egy parkolóházba, s amikor felmentem pont az újnegyed főterén találtam magam. A trafikos bácsi előkapott egy turistatérképet, s kedvesen elmagyarázta olaszul, hogy jutok Ibla-ra. Ibla Ragusa ősi városrésze, amit vétek kihagyni. (Megjegyzem visszafelé jövet becsekkoláskor az előttem álló hölgy épp azt ecsetelte a társának, hogy Ragusa szar hely. Hofi után szabadon: "hát ez meg hol volt?!) Lejutni lépcsőn lehet. Sok-sok lépcsőn.  Meredek járda, sikátorok, számtalan girbe-gurba lépcső és kánikula.  Egy teraszon megállok: a látvány le Iblára pazar.  Majd Ibláról vissza az újvárosra szintén.  Ibla - ez az aprócska óváros-, sikátorairól, apró házaitól, dómjáról, egyeteméről és parkjáról híres

Etnatúrára mész? Ki ne hagyd!  Még szép, hogy megyek. Giuseppe (a szállás tulaja) nem is hagyna békén, minden reggel a caffé italianonál friss helyzetjelentést ad a lehetséges időpontokról. Kiválasztok kettő opciót, valamelyik csak jó lesz. Aztan kiderül, hogy Francesconak, az idegenvezetőnek egy harmadik  jó. Ezt az időpontot viszont vagy háromszor egyezteti le velem Giuseppe.  Van kabátod? Pulcsid? Cipőd? Ha nincs, Francesco ad - nyugtat meg Giuseppe.  Eljön a nap, s végre ott áll előttem a félisten Francesco, akit 20cm szintkülönbség választ el Maestro Armani kifutójától. Francesconal tenyleg van minden, mint egy szatócsboltban. Dzseki, kobak, zseblámpa, ha jobban bemászik a dzsip csomagtartójába még egy harcoló vörös inges alakulatot is talál.  Felvesszük a többieket, s így hatan vágunk az Etnának. Francesco azon túl, hogy szemrevaló -modellszépségű fiút találni minden bokorban-, esze és humora is van. A Cataniai Egyetemen végzett

Ma nap több, mint kalandos volt. Megfogadtam a grazi csapat tanácsát, irány Piazza Armeria a római villa, mely mozaikjairól híres. Aranyosak voltak, elmondták, hogy a villa városon kívül, LENT van. Az egyik hölgy motyogott még valamit, de férje legyintett: ügyes, megtalálja!  Nézem: autópályán 1.5 - 2 óra, nem gáz. Normál esetben. Nade... Arra rájöttem, hogy a navi sokszor átver. Körbevisz a városon, s egy másik kijáratot ajánl fel. Már az útvonaltervezés gyanús volt: feldobta hogy mi legyen a burkolatlan utakkal. Kikerülni, válaszoltam.  Az autópályáról már Enna előtti outlet centernél lehozott (visszafelé rajta hagyott, pedig be akartam menni..), majd onnan harmadrangú úton döcögtem, majd egy útlezárást követően már azon sem. Végre beértem a városba, s kér hogy forduljak balra. Földút, 10%-os emelkedő, egy kocsinak is szűkös. Vissza. Végigvisz az amúgy nagyon jól kitáblázott  városon végre!  Megérkezem, parkolójegyet húzok - az Alhambrához hasonló