A lista

A múlt év utolsó napjaiban  futottam bele egy ismerősömmel készült reggeli interjúba.  A műsorvezetőt lapokból, portálokból ismerem - vagyis egyszer mellettem állt az Üllőin a rendőrlámpánál-, egy műsorát sem volt szerencsém megnézni. Mielőtt kérditek: van TV-m előfizetéssel csak épp sorozatokat és (rajz)filmeket nézek rajta, hiradót, reggeli műsort nem.  

A sztereorip agyammal leírtam a műsorvezetőt egy klasszikus wannabe-nek, aki attól híres, hogy híres.  Most viszont meglepődtem, ugyanis emberünkből kitört párszor a coach. Stílusát nem nevezném non-direktívnek, inkább provokatívnak, a személyes példaként hozott tükör is inkább ez utóbbinak volt az eszköze. 

Lényeg: a műsoron jól szórakoztam … miután túlvoltam az első felinduláson. 

Bevallom, az interjú valamit megnyomott bennem, nemhiába lettek érzelmi reakcióim.

A műsorvezető vendége volt egy  ismert show-man. Többször voltam előadói estjein, volt lehetőségem beszélgetni vele: szimpatikus ember. Ráadásul jóképű is,  tehát az a típus, akire pattannak a nők. 

A műsorvezető felajánlása - mely szerint idén nőt szerez neki- , éppen ezért  érthetetlennek és értelmetlennek tűnt.

A beszélgetés során egyszer csak előkerült egy 77 pontos lista, melyről csak 5 fontos elemet beszéltek meg.

Igen, 77 pont, aminek a leendő arának meg kell felelnie. 

Képzeld el, hogy új kapcsolatodat ápolgatod, lebegsz a föld felett. 

Általában igyekszel a legjobb énedet mutatni, hogy a másik rájöjjön: bizony-bizony, te vagy a főnyeremény. Ahogy halad a kapcsolat, egyre több minden derül ki, hogy milyennek is kellene lenned, hogy neki jó legyél. 

Ne azt képzeld el, hogy a 77 pontos lista az arcodba lesz nyomva! 

Helyette eleinte elkapsz egy-egy „ezt nem így kellett volna csinálni“ vagy épp „te kis csacsi“ pillantást, vagy „ügyes vagy, de a helyedben én“ kezdetű mondatot. Később a helyzet fokozódik, egyre több ponton kapod meg, hogy nem vagy elég jó: már nem vagy szép, nem vagy vonzó, nem sziporkázik az agyad, nincs is humorod. 

Leíva egyszerű a válasz: ki kell lépni egy ilyen kapcsolatból. 

Viszont sokan maradnak benne egy ilyen helyzetben, mert egész életük során azt tanulták meg, hogy ők nem elég jók. Miután ez ugyanaz a mintázat    - csak nem apa/anya, tanár, főnök vagy basáskodó kolléga működteti-, így az komfortos, megszokott, s amit ismerünk, az ad biztonságot. Biztonság pedig egy primer szükséglet, amiért mindent megadunk, és  amiért bármit elviselünk.

Folyt.köv. 

Olvasd el a témában korábban írt gondolataimat is!