A pesti sámán

Egyik nap estefelé hazafelé menet különös jelenséggel tapasztaltam.
Nem tudok rá jobb szót találni, mint jelenség. 
Kifejezetten abszurd volt számomra, pedig utána alaposan elgondolkodtam azon, hogy lám ez is a valóság része.
Sőt valaki valóságának  nagyon is a  szerves része.
Ami aztán az én valóságommá is válik.   Az élet egy álom - tanít Karmapa.

Történt ugyanis, hogy az ősszel megnyílt regeneráló stúdió bejáratánál parkoló kék  VW kisbusz körül  egy barna tollas valami lopakodott. 
Az a valami olyan volt, mint egy nagyra nőtt madár, ugyanis embernek  aprócskának tűnt. 
Gyakorlatilag azt láttam csak, hogy egy ködbe burkolózott barnaság mozog.
Lassítottam, el ne üssem, no meg a kíváncsiság is hajtott.

Ekkor láttam, hogy a kusza kosztüm igenis egy embert rejt. Apró, törékeny alakot, aki bő ruhát és különleges fejfedőt visel. Kezében füstölő, mellyen pontosan lekövette a kisbusz sziluettjét, miközben annak gazdája unott arccal szívta el vékony cigijét. Egy animista szertartásba cseppentem bele.

A helyzet egyszerre volt groteszk és félelmetes.
Ami  kis manuszból eredt az bennem megjelenő félelemként manifesztálódott: mint egy régi korok szellem-madara repkedett egyik keréktől a másikig. 
Míg mellette  modern korunk javasasszonya talpig label cuccokban az unalom mementójaként cigizik. 

A konzumvilág tökéletes allergóriája volt  a pillanat:  fogyasztok, hogy nálam fogyasszanak.

Érdemes megnézni az alábbi riportot, egy igazi animista sámánnal. Toleranciárból példát lehet tőle venni:



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dubajoztam

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Új Medicina - Női dolgok