A pesti sámán
Egyik nap estefelé hazafelé menet különös jelenséggel tapasztaltam.
Nem tudok rá jobb szót találni, mint jelenség.
Kifejezetten abszurd volt számomra, pedig utána alaposan elgondolkodtam azon, hogy lám ez is a valóság része.
Sőt valaki valóságának nagyon is a szerves része.
Ami aztán az én valóságommá is válik. Az élet egy álom - tanít Karmapa.
Ami aztán az én valóságommá is válik. Az élet egy álom - tanít Karmapa.
Történt ugyanis, hogy az ősszel megnyílt regeneráló stúdió bejáratánál parkoló kék VW kisbusz körül egy barna tollas valami lopakodott.
Az a valami olyan volt, mint egy nagyra nőtt madár, ugyanis embernek aprócskának tűnt.
Gyakorlatilag azt láttam csak, hogy egy ködbe burkolózott barnaság mozog.
Lassítottam, el ne üssem, no meg a kíváncsiság is hajtott.
Ekkor láttam, hogy a kusza kosztüm igenis egy embert rejt. Apró, törékeny alakot, aki bő ruhát és különleges fejfedőt visel. Kezében füstölő, mellyen pontosan lekövette a kisbusz sziluettjét, miközben annak gazdája unott arccal szívta el vékony cigijét. Egy animista szertartásba cseppentem bele.
A helyzet egyszerre volt groteszk és félelmetes.
Ami kis manuszból eredt az bennem megjelenő félelemként manifesztálódott: mint egy régi korok szellem-madara repkedett egyik keréktől a másikig.
Míg mellette modern korunk javasasszonya talpig label cuccokban az unalom mementójaként cigizik.
A konzumvilág tökéletes allergóriája volt a pillanat: fogyasztok, hogy nálam fogyasszanak.
Érdemes megnézni az alábbi riportot, egy igazi animista sámánnal. Toleranciárból példát lehet tőle venni:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése